Reggeli hála

mi benne olyan jó?
hogy nincs hozzá hasonló –
nem olyan, mint bármi más
mindennapi alkotás

Mindig mosollyal az arcomon alszom el, tudván, nemsoká eljön a reggel,
tudván, hogy a keleti fekvésnek köszönhetően az összes ébredező sugár betéved hozzám,
s falamat narancsszínűre festi a szendergő napfilter.
Még minden alszik, félek, ha zajt csapok, valaki megharagszik.
Nem szeretném, ha az én lelkemen száradna egy félbeszakadt álom,
mikor három perccel hét után kiválasztom a kapszulám.
Másnak a kotyogós, nekem a kapszulás a reggeli messiás.
A kávé illata rutinosan magáévá teszi a teret, feltölti a négyzetmétereket,
az álmosság feledésbe merül, amint a lé a szervezetbe kerül.
Immár éles tudattal szemlélem a reggelt, annak összes csodáját,
nyomot hagynak rajtam a vetülő árnyékok, ezzel én is a csoda részévé válok.
A tárgyak rokonszenvvel biccentenek felém, jelezvén,
hogy minden egyes molekula ott van a helyén a föld kerekén.

Goschi Noémi